Lábazat

Elkezdtük a belső vakolást. Egy mesterember “fellábazza”, ami majd segít nekem, hogy a vakolatot egyenesen tudjam felhordani. Az újrafelhasznált bontott tégla között sok volt a törött, fél darab, de az emeleten az új cigánytégla sem mérnöki pontosságú, ezért elég fodros a fal egyik oldala. Éppen a benti, amit vakolok. Lesz ahol négy centi s lesz ahol fél centi vakolat kell. A mész-homok vakolatból pillanatok alatt szippantja ki a vizet a téglafal és reped is a vakolat, bár előtte locsoljuk a falakat. Azt hiszem jobban meg kell itassam, hogy ne repedjen ennyire. Tusnádi homokot használok, ami nagyon agyagos, s a szemcseméret se túl változatos. Nagyon kövér anyagot ad, még 1:4 arányban is. A mész jó, szinte egy éve oltott, kétszer szűrt,
“a Bükk-hegységben kitermelt mészkő rendkívüli tisztaságú, kiégetés után kb 98% CaCO3 tartalommal rendelkezik így kiváló minőségű kalcium égetett mész (CaO) készíthető belőle.”

Ezt kerestem. Körbetelefonáltam az országot, hogy legalább egy éve oltott, nagy kalcium tartalmú meszpépet kapjak, és ennél jobbat nem találtam. Ezt itt a városban forgalmazzák, aránylag jó áron. Megérte az utána való járást. Ragad, tapad ahogy kell, csak éppen fel nem kúszik magától a falra.
Még éles szemű homokot kell hozassak, Oltszemről talán. Egyesek a zoltáni homokot mondják jónak, más mesterek kitartanak a tusnádi mellett. Sehol nem találok leírást erről.

Szecskáltam egy zsák szalmát, ez lesz a rostanyag ami az alapvakolatba kerül. Remélem ez is mérsékli a repedezést. Az állatszőrt nem is tudom honnan szerezhetném be, de ez a videó elrettentett. Így sem fog gyorsan menni, de a szőr adagolgatással nagyon elhúzódna az anyag kavarás.

Straw cutting for the lime plaster