Felpörgették a Zöld ház programot, megkönnyítették az igénylési eljárást és hatékonyan zajlik az elbírálás is. Én a múlt évben pályáztam meg, elsők közt, mondhatni legelsők közt. Ilyen hosszú ideig nem álltam sorban (még a Gostat előtt se), de megérte éjféltől reggelig ott állni a Környezetvédelmi ügynökség előtt, mert végül a nyáron sikerült felszerelni a napkollektort, ami a használati melegvíz nagy részét kellene biztosítsa.
Ez esetben is fontos szempont volt az energiatakarékosság. Egy gravitációs rendszert gondoltam ki. A kollektor lent van a ház mellett, fél méter magas oszlopokon áll, a bojler az emeleti fürdőben. Összesen 21 méter 22es rézcső fogyott el, azaz 10 métert kúszik felfele az alacsonyabb sűrűségű meleg folyadék, hogy leadja a hőt. Tehát nincs forgatópompa, nem használ elektromos áramot, hanem a hideg és meleg folyadék sűrűsége közti különbség működteti.
A kollektor 20 vákuumcsöves, a bojler 150 literes. A kollektort napóra segítségével (Susdesign.com - SunPosition) pontos déli irányba állítottam, a vízszinteshez képest 60 fokos szögben, hogy a téli nap a merőlegeshez közeli szögben essen rá és télen teljesítsen jobban, amikor kevesebb a napsütés. Nyáron néhány százalékkal gyengébben fog teljesíteni mint ha a szokásos 45 fokba állítottuk volna, de a kollektor túlméretezett a tárolóhoz képest, ezért gondolom rendben lesz. Ha túl sok lenne, majd letakarunk a csövekből, vagy kiveszünk belőlük.
Tíz csővel teszteltük. Kell egy kis idő, 20-30 perc míg elindul a rendszer, de így nincs mozgó és romló alkatrész, kispóroltuk a forgatópompát, elektromos vezérlést, ezek szervizelését, stb. A kollektor a földön könnyen hozzáférhető, lehet tisztítani, a havat leseperni, szerelni, letakarni, persze sérülékenyebb, ezért bekerítettem.
A tetőre szerelt kollektorral a szomszédoknak elég rossz tapasztalatuk volt. Fél év alatt kétszer javíttatták és a keresett vízszerelők, mint általában, siettek. Nem szívügyük a tetőfedés, elfelejtették visszatenni a megmozgatott cserepeket és a gerendák áztak, míg a gazda észre nem vette néhány hónappal később. Ezért is gondoltam, hogy jobb helyen lesz a földön.
Ez esetben is fontos szempont volt az energiatakarékosság. Egy gravitációs rendszert gondoltam ki. A kollektor lent van a ház mellett, fél méter magas oszlopokon áll, a bojler az emeleti fürdőben. Összesen 21 méter 22es rézcső fogyott el, azaz 10 métert kúszik felfele az alacsonyabb sűrűségű meleg folyadék, hogy leadja a hőt. Tehát nincs forgatópompa, nem használ elektromos áramot, hanem a hideg és meleg folyadék sűrűsége közti különbség működteti.
A kollektor 20 vákuumcsöves, a bojler 150 literes. A kollektort napóra segítségével (Susdesign.com - SunPosition) pontos déli irányba állítottam, a vízszinteshez képest 60 fokos szögben, hogy a téli nap a merőlegeshez közeli szögben essen rá és télen teljesítsen jobban, amikor kevesebb a napsütés. Nyáron néhány százalékkal gyengébben fog teljesíteni mint ha a szokásos 45 fokba állítottuk volna, de a kollektor túlméretezett a tárolóhoz képest, ezért gondolom rendben lesz. Ha túl sok lenne, majd letakarunk a csövekből, vagy kiveszünk belőlük.
Tíz csővel teszteltük. Kell egy kis idő, 20-30 perc míg elindul a rendszer, de így nincs mozgó és romló alkatrész, kispóroltuk a forgatópompát, elektromos vezérlést, ezek szervizelését, stb. A kollektor a földön könnyen hozzáférhető, lehet tisztítani, a havat leseperni, szerelni, letakarni, persze sérülékenyebb, ezért bekerítettem.
A tetőre szerelt kollektorral a szomszédoknak elég rossz tapasztalatuk volt. Fél év alatt kétszer javíttatták és a keresett vízszerelők, mint általában, siettek. Nem szívügyük a tetőfedés, elfelejtették visszatenni a megmozgatott cserepeket és a gerendák áztak, míg a gazda észre nem vette néhány hónappal később. Ezért is gondoltam, hogy jobb helyen lesz a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése